Augusztus első hetén összesen 5 darab site visitet kellett abszolválnunk, mivel a harmadik selejtezőszakaszt elérő csapatok közül ennyi volt  a bizonyos szempontból vett újonc. Szerencsére a csúcsidőszakban besegítettek nekem ketten is, így én egy helyszínre utaztam csupán azon a héten, ráadásul ez az egy stadion sem a világ végén volt, hanem a szomszédos Szlovéniában. A Celje a története során még sosem jutott el a BL alapszakasz kapujáig, márpedig az Ararat Armenia ellen erre remek esélyük volt.

A portugál Torreense előző szezonja egy csoda volt, hiszen eljutottak a Portugál kupa döntőjéig, és ha már ott voltak, akkor hosszabbításban, Stopira büntetőjével megverték a Sportingot és magasba emelhették a kupát második ligás csapatként. A csoda pedig idén folytatódhat, hiszen a kupagyőzelem Európa liga főtáblát ért nekik, így a portugál kiscsapat soha nem látott lehetőségek elébe néz. Számomra az ő sikerük egy stadiontúrát jelentett. Mivel a Torreense hazai stadionja nagyon kicsi (csupán kétezer férőhelyes), ezért Leiriában játsszák majd otthoni meccseiket az európai porondon.

A munkám kétségtelenül egyik legjobb része az, hogy olyan exotikus helyszínekre is elsodornak a céges utak, amelyek mások üdülési bakancslistáin szerepelnek. Heraklion városa Krétán épp egy ilyen helyszín, s noha nem igazán volt időm üdülgetni meg úgy rendesen körülnézni, így is klassz élmény volt a túra. Az OFI Crete megnyerte a görög kupát, így a rájátszásokban kezdi meg idén az Európa liga selejtezőket, vagyis egy fordulóra vannak csupán az alapszakasztól, ahol a gólvonaltechnológia becsekkol a történetbe. 

A LASK Linz megtörte a Red Bull Salzburg és a Sturm Graz hegemóniáját Ausztriában és 1965 után lett ismét osztrák bajnok a klub története során mindössze másodszor. Mondanom sem kell, hogy mennyire hatalmas dolog ez a linzieknek. Lelkes, de fáradt emberekkel találkoztam a stadionban, hiszen a nyár most számukra arról szól, hogy eleget tegyenek az UEFA minden követelményének, a klub ugyanis az augusztusi rájátszásban kezdi majd a BL kalandot, ott pedig már gólvonaltechnológia és félautomata lesrendszer is van.

Öntsünk tiszta vizet a pohárba. A gólvonaltechnológia nem egy olcsó mulatság. Az UEFA állja a cechet azoknál a stadionoknál, amelyek részt vesznek a Bajnokok Ligájában vagy az Európa Ligában, viszont ha valaki külön igénybe szeretné venni a rendszert, annak mélyen a zsebébe kell nyúlnia, főleg ha még telepítve sincs a stadionban, hiszen ilyenkor a telepítés költsége is hozzáadódik a teherhez. Éppen ezért voltam meglepődve, amikor megkeresett a KNVB (holland futballszövetség), hogy szeretnének gólvonaltechnológiát a Hollandia - Lengyelország női Vb selejtezőhöz.

A szezon elején talán nem sokan fogadtak volna arra, hogy a Fradi megéli majd a tavaszt az Európa ligában, ehhez képest nyolcaddöntőt játszott a Bragával, így tehát az én kalandjaim is folytatódtak a Groupama Arénában. A koratavaszi jó idő és a korábbi meccsek eredményei sok emberből előhoztak valami megfoghatatlan optimizmust, én viszont úgy éreztem, hogy ez lesz az utolsó meccsem a szezonban.

Koratavasszal a női BL kieséses szakasza dörömböl a kapukon, és a szezon végi döntőkre is fel kell készülni, így esett, hogy két stadion látogatását is össze tudtam kötni egy gyors, de kellemes német túra alatt. A Wolfsburg topcsapatnak számít a hölgyek között és rendszeres BL résztvevő, viszont a gólvonaltechnika csak az idei szezontól lesz aktiválva a kieséses szakaszban a lipcsei Red Bull Arena pedig a Konferencia Liga döntőjének add otthont idén. Ez a két aréna volt az úticél.

Ebben a szezonban már ötödször, de utoljára találkozott egymással a Fradi és a Ludogorets, hiszen aki innen nem jut tovább, annak már nincs esélye labdába rúgnia az európai porondon. Nincs menekülő útvonal. Bulgáriában a Fradi 2:1-re kikapott, így a várakozások hatalamasak voltak, ezzel együtt pedig mi is éreztük a nyomást magunkon. Na de mi történt a VAR kocsiban?

Norvégia egyike azon országoknak, akik az élen járnak a női futball köztudatba emelésében és talán ez az egyik oka annak, hogy idén náluk szervezik meg a női BL döntőt. A helyszín az oslói Ullevaal Stadion, amelyet jelenleg nem használ egyetlen klubcsapat sem, viszont a norvég futballválogatott rendre itt játszik, vagyis tulajdonképpen a norvég nemzeti stadionnak tekinthető. Ebbe az arénába látogattam el a múlt héten, hiszen egy meglehetősen nagy és nehéz telepítés vár ránk itt a döntő előtt.

A 2025-öt a Fradi-Rangers meccsel búcsúztattam, és annak ellenére, hogy a részünkről minden rendben ment, volt a mérkőzésen egy szituáció, ami rengeteg embert összezavart, az internet pedig tele lett mémekkel és felháborodott szurkolókkal, akik finoman szólva megkérdőjelezték a VAR döntését. Ezt a szituációt a posztban részletesebben kitárgyalom majd.