Az osztrák Bundesliga egy olyan terep, ahol az utóbbi 10-15 évben nem igazán termett babér más csapatoknak a Red Bull Salzburgon kívül. Persze ismerve a Salzburg anyagi lehetőségeit, ez annyira nem is meglepő. Idén viszont a Sturm Graz ért oda a tabella tetejére és megtörte a a Salzburg egyeduralmát. A Sturm Graz története során mindössze negyedik alkalommal ünnepelhetett bajnoki címet, utoljára 2011-ben sikerült nekik ez a bravúr. Ez azt is jelenti, hogy a Sturm ott van jövőre a BL főtábláján, nekem pedig ez egy stadionlátogatást jelentett a múlt héten.

Ez lesz az utolsó úgynevezett gigaposzt, ahol több esemény összefoglalóját tömörítem egybe, ugyanis ennek végeztével már megérkezünk az időben odáig, amikor elkezdtem írni a blogot. Magyarán szólva véget ér a múltidézés és a jelen írja tovább majd a történetet eseményről eseményre. Az utolsó gigaposztban átszáguldunk a tavalyi őszön, amikor a BL-ben és az El-ben az utolsó csoporkört bonyolították le. Az új nemzetközi kupaszezon már egy teljesen más formátumban fog visszaköszönni, így ez a poszt több tekintetben is egyfajta búcsú a múlttól.

A második teljes szezonom végén már projekt menedzserként vártam a nyarat és mivel a telepítések teljes egészében a mi kis projekt csapatunk alá tartoztak, ezért sűrű nyárra lehetett számítani. Pláne úgy, hogy az UEFA inenntől kezdve a BL első selejtező szakaszától igényt tartott a VAR-ra. Ennek fényében már nem egyszerűen a sűrű a jó szó erre, hanem az őrület határa. Kollégám a BL projektet vitte, én pedig az Európa-ligát kaptam, de persze voltak átfedések és próbáltuk egymást kisegíteni, ahol tudtuk. Így indult 2023 nyara és vele párhuzamosan az új szezon.

2023-tól kezdve teljesen megváltozott az életem és ebbe beletartozik már az előző évi December is. Megszületett a kisfiam és azt hiszem, hogy a nagy boldogság mellett minden családban a feje tetejére áll ilyenkor a világ, hát még egy olyan családéban, ahol az apuka röpköd össze-vissza, hogy kábelekkel, meg szerverekkel vacakoljon random stadionokban. 2023-tól tehát sokkal nehezebb lett az elutazás és a távollét, de a dolgok végül mégis jól alakultak.

A selejtezők után 2022 szeptemberében megkezdődött a második szezonom, ahol a meccseken gólvonaltechnológia helyett immár a VAR került a feladatköreim közé. Nem volt önfeledt az örömöm, mert hiányzott a gólvonaltechnológia. Úgy éreztem, hogy a legrosszabbkor jött a váltás, mert amire kitanultam a rendszer csínját-bínját és végre elkezdtem igazán élvezni, amit csinálok, akkor lettem ebből kiragadva és akkor kaptam valami teljesen mást, ami nem mellesleg egy hatalmas falatnak bizonyult. Siránkozásra viszont nem volt sok idő, a csoportkörökre elkészült a beosztás és kiderült, hogy ez az ősz Skandináviáról fog szólni számomra.

A cégnél töltött első teljes szezonom véget ért az Európa-liga döntővel és jöhetett egy rövidebb pihenés. Azért csak egy rövidebb, mert Júniusban még esedékes volt két Nemzetek Ligája forduló, ahová engem is beosztottak, ráadásul az új szezon kicsivel korábban kezdődött a számunkra, ugyanis az UEFA jelezte, hogy ezúttal már a BL harmadik selejtező szakaszától igényt tartanak a videóbíróra. Ugyanezen a nyáron előléptettek regionális vezetővé is, ami azt jelentette, hogy Anglián kívül az összes európai (UEFA által rendezett bajnokságokban érdekelt) stadionért én feleltem, ami a gólvonaltechnológia és a félautomata les jelző rendszer telepítését és üzemeltetését illeti. Ehhez jött még az is, hogy intenzív tréningek során átképeztek ún. VTG-nek (Video Technical Guarantee), ami annyit jelentett, hogy a meccseken már nem a gólvonaltechnológiával foglalkoztam innentől, hanem a VAR kezei alá kellett egy működő rendszert varázsolnom. Mégiscsak sűrű volt ez a nyár.

Az első ledolgozott szezonomat az Európa-liga döntőjén való részvétel koronázta meg. Egy európai kupadöntőn ott lenni már önmagában is kiváltságos dolog, de számomra még az is hozzátett a helyzetem különleges mivoltához, hogy a cégnél eltöltött első évem végén osztottak be erre a meccsre, márpedig a döntőkre minden évben a legjobbakat és a legtapasztaltabbakat sorozzák be. Mérhetetlenül büszke voltam magamra és nagyon vártam az egészet.

Alig röppentem haza az Emírségekből, már várt is az európai kupatavasz. Konkrétan 1 hetem volt szusszanni a következő utazás előtt. Ekkorra már alaposan belerázódtam a dolgokba, kellő magabiztossággal és teljesen önállóan csináltam végig a meccseket, a Bajnokok Ligája kieséses szakaszában viszont már nem babra megy a játék. Ott, ahol már csak a legnagyobbak vannak versenyben és ahol a nézettség is bőven meghaladja a csoportkörökét, már nincs helye a hibáknak.

A Covid - bár már lecsengőben volt - még nem múlt el teljesen. A világ elkezde ismét megnyitni a kapuit, s noha a legtöbb országban még szigorú szabályok voltak érvényben, utazni már lehetett. Kötelező tesztelések, oltásról szóló igazolások, kérdőívek kitöltése - országa válogatja, hogy hová mi kellett a belépéshez. Ilyen időszakban jött a lehetőség, hogy dolgozhassak a klubvébén, amit abban az évben Abu Dhabiban rendeztek meg.

Vissza ismét a múltba, oda, ahol a rájátszások véget értek, én pedig izgatottan vártam, hogy milyen csoportmeccsekre fognak beosztani. 2 meccses tapasztalattal a hátam mögött vártam a beosztást és a napon, amikor kiderült, hogy melyik nap kapjuk meg az első két meccsünket, kb. 15 percenként frissítettem a táblázatot. Estefelé aztán végre beugrottak mindenki nevéhez a párosítások.