A 2025-öt a Fradi-Rangers meccsel búcsúztattam, és annak ellenére, hogy a részünkről minden rendben ment, volt a mérkőzésen egy szituáció, ami rengeteg embert összezavart, az internet pedig tele lett mémekkel és felháborodott szurkolókkal, akik finoman szólva megkérdőjelezték a VAR döntését. Ezt a szituációt a posztban részletesebben kitárgyalom majd.

A Kairat Almaty jelenléte a BL főtábláján ínyencségnek számít. Nemcsak azért, mert egy abszolút újoncról van szó, hanem mert minden helyszíntől bitang messze, a kínai határ közelségében elterülő kazah város, Almaty ad otthont a csapatnak. Így tehát minden ellenfélnek és idelátogató szurkolónak a nyakába kell vennie egy minimum 5, de akár 8-9 órás repülőutat, de az is említést érdemel, hogy jelenleg 4 óra a különbség a kazah és a Közép-európai időszámítás között. Ez a Kairat Almaty pedig úgy keverte a kártyáit, hogy nekem végül a kazah fővárosba, Astanába kellett utaznom a múlt héten.

A csoportmeccsek ideje alatt ezidáig minden évben az volt, hogy beosztottak az összes fordulóra, idén viszont hála az égnek kevesebb meccset kaptam. A Fradi 4 darab hazai meccsére osztottak be, ebből pedig kettőt már sikeresen magam mögött is tudhatok. Beosztásom ezúttal Unit Manager, avagy én felelek a meccseken az egész csapatért és az összes szolgáltatásért, beleértve a VAR-t, a gólvonaltechnológiát, a tableteket és a grafikát. Az én feladatom az UEFA és a TV-vel való kommunikáció is, ami már napokkal a meccs előtt megkezdődik. A meccsnapnak és az azt megelőző napnak is pontos, előre megtervezett menete van és arra is nekem kell figyelnem, hogy tartsuk az időrendet, és mindennel elkészüljünk.

Már egy hónapja annak, hogy az ebben a posztban tárgyalt utat magam után tudtam, de annyira sűrűre sikerült a szeptember, hogy egyszerűen nem volt időm lélegezni sem, nemhogy kényelmesen helyet foglalni és legépelni a kaland tisztességes összefoglalóját. 2 nap alatt megjártam Bergent és Utrechtet, hogy megtervezzem a gólvonaltechnológia kiépítését a helyi stadionokba, azóta pedig nem csak a telepítés történt meg, hanem Utrechtben már az első meccs is lezajlott, míg Bergenben ma este kerül majd először bevetésre a rendszer.

Már májusban szóltak a Barcelonától, hogy szeptembertől ismét a Camp Nou-ban szeretnének játszani a BL meccseiket és meg is hívtak egy vizitre, mivel át kell költöztetnünk mindent az olimpiai stadionból. Azt viszont még ők semt udták, hogy mikorra lesz a stadion olyan állapotban, hogy kábelútvonalakat, meg végleges kamerapozíciókat tudjak jelölni, így a vizit csak tolódott és tolódott. Egészen augusztus végéig.

A Union St. Gilloise története egészen rendkívüli. Belgium egyik legsikeresebb kulbjáról van szó, de a klub sikerei ezidáig mind a II. világháború előttre datálhatóak. Ezután egy nagyon hosszú ínséges időszak következett, minek következtében a klub egészen a negyedik osztályig zuhant, s vissza sem került az első vonalba egészen 2021-ig. Innentől aztán nem volt megállás, egyből versenyre keltek a bajnoki címért, rendszeresen vitézkedtek az Európa ligában, mígnem aztán idén végre megnyerték a belga bajnokságot. 90 év után újra.

A nagy nyári installációs dömpinget bemelegítésként egy könnyed cseh túrával kezdtem. Kifejezetten kellemesnek ígérkezett a meló, mert Olomoucban már 8 éve telepítettük a gólvonaltechnológiát, amikor a Zlín az Andruv Stadion-t használta az Európa-ligában. Azért kellett most mégis ideutaznom, mert a rendszert azóta nem használtuk, így tudnom kellett, hogy milyen állapotban van, hiszen a Sigma Olomouc-nak minden esélye megvan arra, hogy az Európa-liga főtáblájára verekedje magát.

Nem tűntem el teljesen, csupán az történt, hogy a márciusi müncheni utam óta nem jártam külföldön. Azóta home office-ban toltam a koordinációt és volt dolog bőven, de munkaidőn kívül sem unatkoztam, ugyanis április elején megszületett a második kisfiam. Az utóbbi fényében a home office különösen felértékelődött. Ezt a viszonylag kényelmes otthoni munkavégzést viszont megszakította egy hívás Svájcból, nekem pedig ismét elő kellett készítenem a stadionlátogató bakancsomat.

Márciusban a női BL is elérkezik az egyenes kiesős szakaszához. Náluk még az őszi meccsek rendje nem változott a férfiakkal ellentétben. Ők még mindig 4 fős csoportokba osztva játszanak, az első kettő pedig továbbjut. Mivel a főtáblán csak 4 csoport van, ezért az egyenes kieséses szakaszba 8 csapat jut csak be, tehát egyből a negyeddöntők következnek. A Bayern München női csapata az edzőkozpontjukban lévő mini stadionban játszik majd, ahol még ezidáig nem volt szerencsénk telepíteni semmit. Na, de majd most! Villámlátogatás Münchenben - reggel 8-kor indul a gépem Pestről, este 10-kor pedig már repülök is vissza. Mi minden fér bele ennyi időbe?

Az úgynevezett új "liga fázist" lezárta a nyolcadik forduló és mivel ez egy januári meccs volt, jól esett a portugáliai túra, hiszen ott mégsem szoktak repkedni a mínuszok, mint mifelénk, vagy főleg Skandináviában, ahová az utóbbi időkben szinte már hazajártam. A portugál január az olyan, mint nálunk a kései március. Helyenként még azért fázik az ember, ha fúj a szél, de ha kisüt a nap, akkor a tavasz illata az, ami megcsapja az orrunkat. Az impozáns Estadio Municipal de Braga pedig a sziklák és zöld dombok közt várja, hogy a levegő megteljen futballal is.