2024. március 18-21. Ezt csak azért írom le, hogy térben és időben megfogható legyen a dolog, másrészt pedig mégis egyfajta naplóként funkcionálnak ezek a posztok számomra. A cégnél eltöltött évek óta először unit manager-ként vettem részt ezen a meccsen, ami azt jelenti, hogy én irányítottam a csapatot és a munkálatokat, illetve én egyeztettem az UEFA-val is végig  a rendezvény során. Az idei szezonban már ötödször tértem vissza Göteborgba, de először a női BL-re.

Első alkalommal site visiten jártam itt a nyáron, aztán az őszön három Európa-liga meccsen is kint voltam, ahol a BK Hacken férfi csapata volt érdekelt. Akkor viszont egy másik stadionban dolgoztam (Ullevi), mert a BK Hacken stadionja nem felelt meg az Európa-liga szabványoknak, tehát a nagyobb városi stadionban kellett játszaniuk. A női BL viszont nem görgetett akadályt az elé, hogy a saját arénájukat használhassák a hölgyek, így tehát jött némi változatosság a mi részünkre is, irány a Bravida Arena.

Hétfő kora reggel indultam ki a reptérre, ahonnan egyenes járattal repültünk a kollégámmal Göteborgba. Ez egyébként meglepett, nem gondoltam volna, hogy létezik ilyen járat Budapestről, korábban is átszállásokkal kellett repülnöm. Nagyjából délben érkeztünk meg a stadionhoz, a kamion pedig már ott várt minket, így indulhatott is a party. A 10 db EPTS kamera telepítésére 2 héttel korábban került sor, viszont ezeket a kamerákat be kellett állítani, hogy a megfelelő szögből figyeljék a pályát, ami így leírva könnyűnek tűnik, de egyáltalán nem az. A kamerák együtt dolgoznak és a legtökéletesebb lefedettséget kell velük elérnünk ahhoz, hogy bármilyen leshelyzetben tűpontos animáció készülhessen az esetről. Aznap a kollégámmal este 8-ig nyomtuk kint a hidegben, mégsem sikerült befejeznünk az összeset. Szerencsére a következő nap fullban lehetett ezzel foglalkozni még, plusz érkezett további két csapattag, szóval nem stresszeltünk.

A meccsnap előtti nap általában a legtevkényebb, mert úgy kell befelyezni a melót este, hogy minden működik. A technika ördögének kedélyállapotán múlik többnyire, hogy mennyire lesz hosszú a nap. Van amikor minden klappol és már délután 5-kor lehúzzuk a rolót, de olyan esetekről is tudok, amikor a csapat csak éjfélre tudott végzni mindennel. Mi most a kettő között félúton, nagyjából este 9 körül tudtuk befejezni a melót. Ehhez hozzájárult az is, hogy míg a Hacken edzésén délelőtt simán dolgozhattunk a pálya mellett, addig a PSG ezt már nem engedte, így a délutáni másfél órás edzésük alatt kénytelenek voltunk kint ragadni a kamionunkban. A csapat egyébként megint nagyon nemzetközire sikeredett. Két magyar, egy szerb, egy olasz (aki amúgy kanadai-brit), egy német, egy indiai és egy amerikai. Az esetek többségében ez mindig ilyen szép színes multikulti.

A meccsnap már csak a szokásos tesztelésekkel telik el. Minden működik, szóval nincs ok az aggodalomra. Az UEFA minden teszt végén elégedetten veregeti meg a vállamat én pedig a csapat tagjaiét. Elkezdenek szivárogni a nézők, végül pedig azt látjuk, hogy teltház van. Nem gondoltam volna, hogy ennyire népszerű itt a női futball, de ez végülis pozitív dolog. A meccs irama egyébként jóval lassabb, mint a férfiaké. Jóval több a pontatlan passz is, de vannak olyan megmozdulások is, amire elismerően csettintek. Ami viszont a legalapvetőbb különbség: a hölgyek nem jajjgatnak a keményebb belépők után, nem hisztiznek, nem szimulálnak sérülést. Felállnak és játszanak tovább. A másik érdekes különbség az, hogy végig kedvesen beszélnek a szintén hölgy játékvezetővel, szinte alig reklamálnak. Én végig hallom a bírók kommunikációját és volt egy eset, ahol az egyik játékos konkrétan bocsánatot kért a bírótól egy szabálytalanság során. A bíró mosolyogva nyugtázta és csak annyit mondott, hogy "No problem, you are a powerful and strong woman". Kíváncsi leszek arra, hogy megváltozik-e majd ez a hozzáállás fokozatosan, párhuzamban azzal, ahogy a női futball népszerűsége is egyre növekszik majd.

Este 9-re vége a meccsnek, megkezdjük a pakolást. Kezd már csípős hideg lenni, az üres stadionra pedig leszáll a köd. Nagyjából 11-re végzünk is, de rengeteg az archiválni való, így hajnali fél 1-kor hagyjuk csak el a helyszínt. 

A hotelben fél 2-kor hajtom álomra a fejem, ami azért nem olyan fincsi, mert fél 5-kor már kelni kell, ugyanis reggel 7-kor indul a gépem először Frankfurtba, majd pedig onnan Pestre.