A múlt hét nem is egy, hanem rögtön két site visitet hozott számomra, pedig mindkettő elkerülhető lett volna normál esetben. A futball világa, na meg ez a cég nem az a pont az univerzumban, ahol a dolgok kiszámíthatóak. A francia Lille OSC rutinos versenyző nemzetközi színtéren, a belga Union St. Gilloise-ról pedig 4-5 évvel ezelőtt szerintem még senki sem halott idehaza, az utóbbi két évben viszont ott voltak az Európa ligában és a csoportjukból is tovább jutottak. De akkor miért kell mégis ellátogatni ezekhez a csapatokhoz?

Lille

Ahogy írtam, a Lille rutinos csapat,  a hazai stadionjukban (Stade Pierre-Mauroy) pedig ott virít a gólvonaltechnológia és a félautomata lesrendszer is. Csakhogy az élet úgy hozta, hogy Franciaország olimpiát rendez, ez a stadion pedig otthont ad majd a kosár- és kézilabdának. A helyzet a következő: Ha a Lille továbbjut a BL harmadik selejtezőszakaszából a rájátszásokba, ahol már kell mindkét szolgáltatás, akkor minden attól függ, hogy az augusztus 5.-i sorsolás mit hoz majd ki. Ha a rájátszás visszavágóját játsszák otthon, akkor minden oké,. mert a stadionjuk már szabad lesz, ha viszont az odavágót, akkor az olimpia miatt ott még nem játszhatnak. Ebben az esetben a közeli Valenciennes, azon belül is a Stade du Hainaut adhat otthon a Lille első meccsének. Túl sok a "ha", de mi nem várhatunk, mert ha a Lille továbbjut és a sorsolás is úgy hozza, akkor csak 6 napunk lenne telepíteni és mindezt vizit nélkül, ami így együtt szinte lehetetlen, de minimum rizikós.

Repülőre szálltam hát és szerda reggel már landoltam is a belga Charleroiban. Innen kb. 45 perces busz út vezetett a határ melletti Mons-ba, ahol negyed órám lett volna átszállni egy másik buszra, ami elvisz Valenciennes-be. Lett volna, de kaptam a mailt, hogy a busz 1 órát késik. Ez arra már nem volt elég, hogy bemenjek várost nézni, cserébe a mindentől távol lévő, árnyék nélküli kis buszmegállóban várakoztam végül másfél órát. A balatoni nyaralást sikerült átvészelni megégés nélkül, erre itt megkaptam a jó kis rákvörös árnyalatot, ami annyira hiányzott. 

Valenciennes-be érve és a városi buszra szállva nem tudtam fizetni se kártyával se készpénzzel, de a jófej buszsofőr ingyen elvitt a stadionhoz, közben pedig gyenge angollal lelkesen kérdezgetett a munkámról. "Sorry, böt in Fhansze, inglish not gud" mondta a végén, én pedig megköszöntem a kedvességét. A stadionba nagyjából délután 4-re sikerült beesnem a megbeszélt 3 helyett, a helyiek pedig nem igazán örültek, mert fél órán belül véget ért volna a munkaidejük. Megígértem nekik, hogy gyors leszek.

Mivel itt csak egy BL meccset fognak játszani, ráadásul még azt sem biztos, így mindenképp egy ideiglenes telepítést akartunk, ennélfogva pedig kevésbé kellett alaposnak lennem. Ha a rendszer csak a meccs idejére van telepítve, akkor a kábelek miatt kevésbé kell aggódni. Nem kell, hogy szép legyen, nem kell, hogy mindenütt biztosítva legyen, hiszen amint vége a meccsnek, szétszedünk mindent és viszlát. Kellően gyors tudtam lenni és határozottan vágtattunk végig a stadion különböző pontjain, ez pedig már a helyieknek is tetszett.

Valenciennes egy kicsi, kb. 40 ezres város, a csapata pedig 2014 óta nem első ligás, sőt idén majdnem a harmadik vonalból is kiestek. A stadionjuk viszont teljesen pöpec. Kis vörös aréna, de tényleg, jó hogy a gyep nincs vörösre festve. Ja, és van "catwalk" is. Igaz, hogy alig lehet rajta elférni, de van, ami király, mert ide fogjuk feldobni a kameráink 90 százalékát.

A vizit végén a Lille-ből érkező képviselő elvitt a vasútállomás mellett lévő szállásomhoz én pedig elhatároztam, hogy nem megyek városnéző sétára, hanem rápihenek a másnapra.

Union St. Gilloise

Reggel 9-kor indult a vonatom Lille-be, ahol TGV-re szálltam át, ami másfél órás késéssel indult csak el. Szerencsére Brüsszelben délután 2-re volt lebeszélve a vizit, így ez a késés még pont belefért. 

Az Union egy belga kiscsapat, vagyis pontosítanék, kiscsapat volt egészen idáig, hiszen az utóbbi két évben mindig ott van a versenyben a bajnoki címért. A hirtelen jött sikerek viszont nem hagytak időt arra, hogy a létesítményeiket is fejleszteni tudják. A csapat otthonát adó Joseph Marien Stadium teljességgel alkalmatlan BL és El meccsek fogadására is. Idén állítólag már elkezdődtek a munkálatok egy nagyobb, modernebb stadion kialakításán, de a kontaktom a brüsszeli bürokráciát szidalmazva panaszolta el, hogy ez el fog tartani még egy darabig. Tavaly meg, azelőtt a Lotto Parkban tolták az Európa ligát, idén viszont az Anderlecht is kvalifikálta magát, tehát új stadion után kellett nézniük, ez pedig a nemzeti stadion lett.

King Baudouin Stadion, így hívják azt a vöröstégla monstrumot, ami az Atomium lábánál tárult elém érkezésemkor. A helyiek nagyon készségesek voltak, de abszolút felkészületlenek. Arra számítottak, hogy egy rövid meeting meg egy gyors körbeszaladás lesz, ahol majd random helyekre rámutatok, hogy itt, meg itt lesz a kamera. Hát nem.  5 órát töltöttem végül a stadionban, ahol az idő nagy részét az vette el, hogy értékelhető útvonalakat találjunk a az optikának. Talán az eddigi legnehezebb vizitem volt - nem igazán tudom eldönteni, hogy ez, vagy a Santiago Bernabeu legyen az első - és hiába töltöttem itt el ennyi időt és jártam be a stadion összes zugát (de tényleg, még a a föld alatt is jártunk egy katakombákhoz hasonlító járatrendszerben, ahol nem volt kivilágítás sem. Mi voltunk, a mobilunk lámpáinak fénye, néhány patkány, meg bizonytalan, helyenként igencsak sáros talaj), még így is rengeteg kérdőjel maradt.

Az sem mindegy, hogy a Union továbbjut-e a harmadik selejtezőszakszból, vagy nem. Ha igen, akkor alig lesz időnk egy borzasztóan nehéz és időigényes telepítésre. Ha nem, akkor könnyebb, de azért az én részemről még mindig egy nehéznek ítélt telepítés vár ránk, viszont lesz rá időnk, hiszen az Európa liga első főtáblás meccséig még sokszor kell aludni.

A lényeg, hogy borzasztóan fáradtan - agyban és testben ugyanúgy - buszoztam Charleroiba este. A reptér mellett szálltam meg éjszakára, másnap reggel pedig hazarepültem végre. Ezzel a második fickóval feladták a leckét, lehet drukkolni, hogy ne kvalifikálják magukat a rájátszásokba.