Az úgynevezett új "liga fázist" lezárta a nyolcadik forduló és mivel ez egy januári meccs volt, jól esett a portugáliai túra, hiszen ott mégsem szoktak repkedni a mínuszok, mint mifelénk, vagy főleg Skandináviában, ahová az utóbbi időkben szinte már hazajártam. A portugál január az olyan, mint nálunk a kései március. Helyenként még azért fázik az ember, ha fúj a szél, de ha kisüt a nap, akkor a tavasz illata az, ami megcsapja az orrunkat. Az impozáns Estadio Municipal de Braga pedig a sziklák és zöld dombok közt várja, hogy a levegő megteljen futballal is.

Utazás szempontjából meglehetősen fárasztó Bragába jönni. Pestről nincs egyenes járat Portóba, így én Amszterdamon keresztül jöttem, összesítve egy majdnem 5 órás repülés után pedig még ott volt a kb. 45 perces buszozás Bragába. Ez utóbbit végigaludtam és helyi idő szerint éjjel 1-kor érkeztem meg a hotelbe. 

Reggel, miután (fogjuk rá) kialudtam magam, lementem reggelizni, majd utána épp a kis családommal telefonáltam, amikor megszólalt a tűzjelző sziréna. Mivel kb. két perccel előtte elment az áram, én azt hittem, hogy csak azért szól, mert visszajött, így nem zavartattam magam és még vagy 10 percig telefonáltam nyugodtan, mire megéreztem a füstszagot. Ekkor kimentem a folyosóra, ahol sűrű füst gomolygott én pedig mint a villám, mindent bedobáltam a táskámba és 2 perc múlva már szaladtam is le a recepcióra, ahol addigra már talán a hotel összes vendége összegyűlt. Konkrétumot senki sem tudott, a helyi dolgozók hevesen telefonálgattak, és kb. 5 percre rá megérkeztek a tűzoltók is. Én nem várhattam tovább, így elindultam a stadionba, de később megtudtam, hogy egy kigyulladt kenyérpirító okozta a tüzet lenn a hotel konyhájában, pár perccel azután, hogy végeztem a reggelivel és felmentem a szobámba. Tűzzel kezdődött hát a bragai kaland. Nem sokkal ezután pedig jéggel folytatódott.

Ebben a stadionban már jártam még a karrierem elején, 4 évvel ezelőtt. A domb tetejéről akkor ugyanúgy rácsodálkoztam a létesítményre, mint most. Nem számít egy hatalmas stadionnak, de az elhelyezkedése és a kialakítása miatt az egyik legtekintélytparancsolóbb Európában, ez biztos. Kellemes idő, jófej helyi kollégák, jó állapotban lévő technika - egész jól indult maga a munka, hanem aztán dél körül, mikor épp a szervereknél bíbelődtem a kocsi hátuljánál, hirtelen leszakadt az ég. Persze hallottam már a mennydörgést, meg hogy egyre közelebbről szól, mégis hirtelen ért az égi áldás, ami pár percre rá már az eső mellett a jeget is küldte. Természetesen becsuktam az ajtókat és beszaladtam az autóba, de mint később kiderült a hirtelen jött eső bevágott a szerverek közé és a legfelül elhelyezkedő számítógépbe valahogy utat is talált magának. Ez a szerver kikapcsolt és utána már hiába szedtük szét és próbáltuk szárítani, nem tudtunk életet lehelni belé. Szerencsére viszont van minden esetre egy ún. "disaster recovery process", így nem estem kétségbe, mindössze annyit kellett tennem, hogy újraosszam a TV-től jövő feedeket a működő szervereken, ill. a kimúlt szerveren futott szoftvereket is szétdobáljam a többi között úgy, hogy az egyik se legyen túlterhelve. Ez egy elhúzódó, pepecselős meló, de ha jól csinálja az ember, akkor meg se érzi a technika, hogy az egyik szerver bedobta a kulcsot.

Persze rengeteg egyéb meló is akad a meccs előtti napra, így ez a kis extra alaposan megtolta a munkaóráimat. Nagyjából este fél 9-kor végeztünk, így még a Juventus - Benfica első félidejéről is sikeresen lemaradtam. A második játékrészt viszont már a hotelből néztem egy pizza mellett és kiszurkoltam a második gólunkat is. 0-2-re vertük a Juvét idegenben! Elégedetten mentem aludni.

Csütörtökön délután 1-kor kezdtünk. Csodás idő volt, pulcsiban tevékenykedtem szinte végig - ezt nagyon élveztem. Mivel a meccsnapoknak megvan a szigorú menetrendje, és minden teszetet percre pontosan kell kezdeni, ezért nagyon gyorsan el tud röpülni az idő a folyamatos pörgés alatt. 2 órával a meccs előtt viszont már megvoltunk mindennel, így volt időm bejárni a stadiont, megnézni, ahogy a játékosok melegítenek, meg miegymás. Egy szlovákiai bíró barátomtól kaptam a fülest, hogy Kassai Viktor is a helyszínen lesz. Nekem persze nem is kellett több, amint megláttam a pálya szélén, már meg is szólítottam. Ő persze meglepődött azon, hogy magyar beszédet hall, ezután pedig beszélgettünk egy jót. Ezen a meccsen az volt a feladata, hogy megfigyelje a bírókat. Ez se rossz meló.

A Bragának mindenképp nyernie kellett, ha tovább akart jutni, de még így sem vehette készpénznek a továbbjutást, hiszen sok múlott azon is, hogyan alakulnak a párhuzamosan játszott meccsek. A portugálok gyorsan be is kezdtek és már a 6. percben megszerezték a vezetést, de ezt követően valahogy nem sikerült a további gólok szerzése, pedig egyre még nagy szükségük lett volna, ráadásul a Lazio látványosan félgőzön futott csak, hiszen ők az első helyről gyakorlatilag elmozdíthatatlanok voltak. A meccs alatt sokszor változott a tabella állása, de a végére a Braga éppen csak, de lecsúszott a továbbjutásról.

Pénteken a gépem csak este 5 órakor indult, ezért lehetőségem volt még egy kicsit barangolni Bragában. Az idő továbbra is tavaszias volt, így még az ebédemet is egy kiülős helyen fogyasztottam. Braga egy nagyon hangulatos kis portugál város, tele hangulatos utcákkal, régi templomokkal és épületekkel, az emberek pedig nagyon kedvesek. Úgy döntöttem, hogy veszek magamnak egy Bragás szurkolói sálat is emlékbe, mert bár a kedvenc csapatom riválisai, de mégis nagyon jól éreztem magam itt, plusz ez mégsem egy olyan relikvia, amit bárhol megkaphat az ember. Ha Magyarországon a jövőben láttok majd valakit Braga sállal a nyakábann, akkor az valószínűleg én leszek.