3 hét szünet után visszatértem Lettországba az RFS soron következő mérkőzésére. Most már tudtam, hogy mire számítsak ennél a stadionnál és a csapatunk is - hellyel-közzel - maradt ugyanaz, ezért úgy gondoltam, hogy sima ügy lesz az egész, hacsak a technika ördöge nem köp bele a levesünkbe. Ja, és persze a legjobb hír: ezúttal nem kellett vezetnem, mert a furgonok kint maradtak az előző meccs után, tehát csak lazán fellibbentem a repülőre, és egy helsinki átszállás után kedden késő délután már landoltam is Rigában.

Arra készültem, hogy szét fog fagyni a seggem, ezért sok meleg ruhát pakoltam. Mégiscsak a baltikumba megyek November végén. Nagy meglepetésemre viszont nem volt sokkal hidegebb, mint itthon. Napközben tartósan 4-5 fok, ami sötétedés után lemegy 0-ra, na meg persze az állandó szürke melankólia, a sűrű köd, amin a nap a legnagyobb igyekezete ellenére sem tud átvergődni.

Ezt a szürke borzalmat szinte már párosítottam is a Daugavas stadionnal, hiszen a legutóbb is hasonló környezetben teltek itt a munkanapok. A helyi srácok az előző napon telepítették a leghosszabb kábeleket, így ezzel szserencsére nekünk már nem kellett foglalkoznunk, viszont volt dolog bőven, mivel hoztunk 2 új szervert, amiket cserélni kellett az egyik furgonban, plusz telepíteni rá az összes szoftvert. Ezen kívül aztán csak a szokásos:

- Jöjjön át az összes feed a TV-től, és mi is küldjük át nekik a sajátjaink

- Működjön a grafika (VAR szituáció esetén menjen át a kép a nagy kivetítőre ill. az élő TV adásba)

- Működjön az audio a pályabírók és a VAR között

- Működjön a gólvonaltechnológia

- Működjenek a tabletek, amelyeket kihelyezünk mindkét csapat kispadjához

Röviden és tömören ennyi, amiről a meccs előtti napon gondoskodnunk kell, de ezzel van ám munka bőven, főleg ha visszakanyarodunk arra a bizonyos technika ördögére. De hát ezért is vagyunk mi ott a helyszínen, hiszen ha minden állandóan pöccre műkdöne, és szinte alig kéne beavatkozni, akkor már rég automatizálva lenne a rendszer. Itt még nem tartunk, olyannyira nem, hogy este 8 után húztuk le a rolót aznap.

A hotelből végigszurkoltam, ahogy a Benfica egy fordulatos meccsen legyőzte a Monacót (idegenben!!!), így másnap reggel jókedvűen indultam a stadionhoz. Még a szürke, depresszív idő sem szegte kedvem. Az előző meccsnapon alaposan megszenvedtünk a technikával, na de gyerekek, itt a PAOK ellen minden működött ahogy kell. Simán abszolváltuk az összes tesztet az UEFA-val, aztán már csak vártuk a kezdést - szerencsére a korábbi időpontban kezdődött a meccsünk, Riga viszont egy időzónával előttünk jár, szóval így is 19:45-kor kezdtünk helyi idő szerint. 

A PAOK drukkerek már egy órával kezdés előtt bevonultak. Na, az ő szurkolóik eléggé tekintélyt parancsolóak és szép számban képviseltették magukat még ezen a távoli helyszínen is. A hazaiak csak egy picivel voltak többen náluk, de a szurkolás tekintetében sehol sem voltak a vendégekhez képest. Lettországban a futball még mindig egyfajta gyerekcipőben jár, a szurkolói kultúra kialakulóban. Láthatóan nem is tudtak mit kezdeni a rutinos PAOK szurkolók abszolút fölényével.

Kíváncsian vártam, hogy mire lesz képes az RFS azok után, hogy a Galatasaray-t és az Anderlechtet is meglepték itthon egy döntetlennel. Lehet, hogy a vendégszurkolók billentették ki a hazaiakat, de itt nyoma sem volt annak a meglepő lendületnek, amit az Anderlecht ellen láttam tőlük. A PAOK végig kontroll alatt tartotta a meccset, ami egy sima 0-2-ben csúcsosodott ki. Mondjuk szüksége is volt a PAOK-nak erre a győzelemre, mert ezt megelőzően elég ramatyul álltak a tabellán, a következő ellenfelük pedig majd a Fradi lesz és - fura ezt így leírni, de - ellenük még hazai pályán sem lesz könnyű dolguk.

Sima meló után sima pakolás, amit talán csak az ekkor már csípős hidegre váltó időjárás nehezített meg egy kicsit. A furgonok maradnak még a januári meccsre is, így hazafelé sem kell vezetni. Éjfélre már a hotelben voltunk, másnap pedig aludhattam sokáig, mert csak késő délután indult a gépem. 

Mivel csodák csodájára péntekre napsütéses időnk támadt, ezért szerb kollégámmal besétáltunk a belvárosba, hogy magunkba szippantsuk egy kicsit a helyi karácsonyi vásár hangulatát. Kicsi, de valóban hangulatos és az árak szintjén még kicsit a pesti mögött baktat. A szokásos forralt bor mellé viszont ki lehet próbálni a helyben sült lazacot. 

Ha minden igaz, akkor ebben a kiírásban utoljára jártam Rigában, szóval vettünk egy könnyes búcsút, aztán irány haza. A hatodik meccsnapon nem utazom, hanem remote support-ot nyomok otthonról, viszont Januártól folyt. köv.