Kívülről szemlélve nagyon izgalmasnak tűnhet az élet, amit mi folytatunk, főleg azoknak, akik nemcsak utazni szeretnek, de a focit is imádják. Az egyik héten itt, a másikon ott. Olyan városokba, meg stadionokba jutunk el, ahová máskülönben esélyünk sem lenne. Az igazsághoz viszont az is hozzátartozik, hogy egy idő után nagyon fárasztó tud lenni a rengeteg utazás, meg a kemény és stresszes munka, amit a stadionokban művelünk. Van, hogy ha a feleségemet megkérdik, hogy épp hol vagyok, akkor hirtelen nem is tud rá válaszolni, mert nem tudja követni és ez azt hiszem sokat elmond. Most viszont végre egy hazai meccset kaptam, így az utazással járó fáradalmakkal nem kellett számolnom, legalábbis ezt gondoltam még akkor, amikor megláttam a beosztást.
Itt azonban semmit sem lehet készpénznek venni. A sors bármikor random át tudja írni az ember beosztását, a sors kezét pedig ezúttal úgy hívták, hogy Real Madrid. A jó öreg királyi gárda, akikkel annyiszor megszívtam már a munkám során, ismét visszatért, hogy beleköpjön egy kicsit a levesünkbe.
Az új Santiago Bernabeu már szinte késznek tekinthető. Az utolsó simításokat végzik rajta, s láss csodát, ismét csak a munkálatok útjába állt 12 db kameránk. Nem kértek sokat, csak annyit, hogy szereljük le ezeket a kamerákat, és telepítsük újra mindegyiket kb. 2 méterrel arrébb. A helyzet viszont az, hogy ez így is rengeteg tennivalót igényel. Persze maga a telepítés része gyorsan megy. Leszerveztük a technikusokat, akik aztán meg is csinálták a melót a válogatottak szünete alatt. Ez a része pipa. Csakhogy mivel 6 db gólvonaltechnológiás kamerát is elmozdítottak, ezért újra kellett végezni a méréseket, plusz a licenszet is elvesztettük, tehát a teszteket is ismételni kellett.
A mérésekhez és a FIT teszthez szükség van a focipályára, márpedig az a stadion alatti katakombába van süllyesztve 6 darabban. A pályát a stadion nem volt hajlandó a kérésünkre telepíteni, mert mint utóbb megtudtam, ez a művelet rettentően drága és időigényes is. Kb. 8 óráig tart, amíg a pálya járható állapotba kerül onnantól, hogy a technika elkezdi felmozgatni a darabokat. Persze mondhatnánk, hogy illene eleget tenniük a kérésünknek, ha már egyszer miattuk kell ezt az egészet csinálnunk, de ebbe kár is belemenni. A Real Madrid ugyanis magasról tesz az egészre, és az se érdekli őket, ha az UEFA morci lesz. Nekünk kellett ismét alkalmazkodnunk, és a mérések meg a FIT teszt napja így a Real Madrid - Borussia Dortmund meccs előtti nap lett, mert akkorra a helyére került a pálya. A meccs előtti napok viszont nagyon húzósak, mert ezeken a napokon eleve sok a meló és mindenki baromira elfoglalt. Kik kerülnek ilyenkor a bevetésre? Hát azok, akik csütörtöki meccset csinálnak, ráadásul eredetileg utazniuk sem kellett eredetileg. Én voltam az egyik szerencsés.
Vasárnap tehát kirepülés Madridba, hétfő reggel 8-kor pedig már a pályán álltam a földmérővel, hogy bemérjem azokat a fránya kamerákat. Amikor ez megvolt, szóltunk a pályamunkásoknak, hogy a kapuk mehetnek a helyükre, és már kalibráltunk is. Épp a kapunál bíbelődtem, hogy kalibráljam a gólvonalat, amikor odajöttek forgatni egy kisfilmet Iván Zamorano-val. A stáb elmondása szerint valamilyen évforduló alkalmára készül a videó, de nem értettem pontosan, mindenesetre hihetetlen volt a nagy Zamorano közelében bíbelődni.
A munka egyébként a terv szerint ment, és noha erőltetett volt a menet, nagyon simán lehoztuk és este 6-ra a gólvonaltechnológia ismét akkreditálva lett a Bernabeu-ban. Kedd reggel aztán repülőre ültünk és irány Budapest, hogy aztán a Groupama Aréna gyepére vezessen az utunk.
A furgonok már a helyükön vártak minket és egy erős csapat vágott neki ennek a meccsnek. Egyikünk sem először csinált itt meccset, jól ismerjük már a stadiont, meg a többi szolgáltatót is, különösen a TV-seket. Nagyszerű srácok, szeretek velük dolgozni. Mindent elmond, hogy este 6-ra itt is befejeztük a melót szerdán, holott ez nem épp a legjellemzőbb a meccs előtti napokon.
Csütörtök pedig már meccsnap. Ezeknek mindig megvan a pontos beosztása, de mára már rutinból hozom az egészet. Egy ideje eljutottam már oda, hogy élvezni is tudom ezt a napot, nem csak a stressz van, meg a teperés. Mindig jó ilyenkor kicsit körbejárni a stadiont, magamba szippantani a meccshangulatot, megnézni, ahogy megérkeznek a játékosok, vagy éppen ahogy kimennek bemelegíteni.
A Fradi pont nélkül kezdte a meccset, és én úgy éreztem, hogy ezt a Nice-t sikerül majd megfogni hazai pályán. Arra viszont nem számítóttam, hogy gyakorlatilag az fog történni végig, amit a Fradi akar. A meccs egyes szakaszain a Nice olyannak tűnt, mintha egy gyengébb NB1-es csapat lenne az ellenfél. A Fradi egy öngóllal szerezett vezetést, és magabiztosan meg is tudta tartani ezt a kis előnyt a meccs végéig, nekünk pedig a VAR és gólvonaltechnológia furgonjaiban szinte semmi dolgunk nem volt a meccs alatt, egy-egy visszajátszást kivéve, amiket elküldtünk a TV-nek. Ettől függetlenül lehet tippelni, hogy péntekre mennyire voltam már fáradt egy tízes skálán.
