A BL és Európa-liga főtáblája immár kialakult, én pedig még egyszer utoljára idén felhúztam a "site visit"-es bakancsomat. Ezúttal Lettországba vezetett az utam, hiszen az RFS kvalifikálta magát az El főtáblájára. Lett csapat korábban csak egyszer jutott el idáig, annak is már 15 éve. Akkor a Ventspils 3 pontot tudott összekaparni. Most az RFS majd megmutathatja, hogy a lett csapatoknak is helye lehet ezen a szinten.

Megtudtam, hogy Lettországban minden szó sz-el végződik, ezért kicsit olyan ez a nyelv, mint Ráki atya(sz) szónoklatai. Vagy amikor az atya azt állítja, hogy "nyelveken beszél", akkor igazából lettül beszél? Mindenképp érdekes gondolatmenet. Mindenesetre örültem, hogy Rigába kell mennem, mert sosem jártam még Lettországban, ezért egy újabb országot pipálhattam ki a listámon.

Akár hiszitek, akár nem, Rigába el lehet jutni egyenes repülőjárattal Budapestről. Persze nekem nem sikerült egy ilyen járatot foglalnom, mert hetente csak 1-2x megy, de alaposan meglepődtem a kereséskor. Én Varsón keresztül repültem ki végül a lett fővárosba. Ahogy buszoztam a hotelbe a reptérről, akaratlanul is összehasonlítottam a városképet a szomszédos balti állam fővárosával, Tallinnal, és arra jutottam, hogy az észtek fővárosát nem übereli.

Másnap délben volt időpontom a Daugavas stadions-ban. Ez a létesítmény igazából nem az RFS stadionja, de mivel az övéké a maga 2 ezres kapacitásával esélyt sem kaphatott az UEFA-nál, ezért muszáj volt a nemzeti stadionban kikötniük. Ez a stadion az ország legnagyobbja a maga 10 400 férőhelyével és talán az egyetlen az országban, ami az UEFA rostáján átmehet, de gondolom ezt is csak nehezen, hiszen a stadionnak konkrétan nincsen lelátója az egyik oldalon, ami több szempontból is megnehezíti a dolgokat. Ami ezekből minket a legjobban érint, az a kameráink elhelyezésének fontos kérdése, ugyanis mi a gólvonaltechnika kamerát a stadionban körbe, minél magasabbra szoktuk elhelyezni. Na, már most ha az egyik oldalon a nagy kivetítőt, meg a reflektorállványokat kivéve csak fák vannak, akkor az okoz némi fejtörést.

De még ha mind a 6 kamerának találunk is helyet ezen az oldalon, ott marad a kábelek kérdése, hiszen nem lehet tartósan telepíteni a kábeleket olyan helyre, ahol semmiféle elvezetés nem létezik, csak a gyeptéglákkal ellátott anyaföld. Ideiglenesen telepíteni minden egyes kábelt minden meccshez, aztán elbontani utána - ez meg óriási macera, pláne úgy, hogy az operátoroknak enélkül is van épp elég dolguk, nem hiányzik nekik egy ekkora extra meló a nyakukba. A részletekbe nem megyek bele, de sikerült egy egyedi megoldást találni, ami minden félnek jó megoldás lehet, annyit viszont leírhatok, hogy nem volt könnyű dolgom.

Mivel csak másnap hajnalban indult a gépem, és délután 4-re már végeztem a vizittel, ezért volt időm bejárni egy kicsit a belvárost. Általában beérem kisebb sétákkal és nem időzöm el, meg nem váltok jegyet látványosságokra, de most a Szent Péter templom lábainál állva megjött a kedvem ahhoz, hogy felmenjek a toronyba és megnézzem magamnak a panorámát. Nos, nagyon is jól tettem. Nem számítottam arra, hogy ennek a pici városnak ennyire szép panorámája lesz. Maga a templom is egészen látványos és nagy, a maga 123 méteres tornyával, de a körülötte lévő óváros, a Daugava folyó a hídjaival, a 300 méter magas tévétorony, meg a hatalmas óceánjáró hajó a kikötőben váratlanul jól alkotott egy egészet.

Nem sok esélye van, hogy ide fogok járni meccsekre majd, ha elkezdődnek a főtábla meccsei, de a látottak alapján nem bánnám. A stadion persze nem lesz a szívem csücske.

Ezzel a vizittel le is zárult az őrület és kezdetét veszi majd egy egészen másfajta meló. Legközelebb ismét meccsekről jelentkezem majd.