Az első ledolgozott szezonomat az Európa-liga döntőjén való részvétel koronázta meg. Egy európai kupadöntőn ott lenni már önmagában is kiváltságos dolog, de számomra még az is hozzátett a helyzetem különleges mivoltához, hogy a cégnél eltöltött első évem végén osztottak be erre a meccsre, márpedig a döntőkre minden évben a legjobbakat és a legtapasztaltabbakat sorozzák be. Mérhetetlenül büszke voltam magamra és nagyon vártam az egészet.

A döntő előtt egy hónappal kiutaztunk egy szerb kollégámmal Sevillába, hogy egy kis karbantartást végezzünk a rendszeren. Erre azért kellett, hogy sor kerüljön, mert az Estadio Sánchez Pizjuán-ban már évek óta szolgáló rendszerünkön még nem volt egy nagyobb karbantartás eszközölve, s ha már itt lesz a döntő, hát rászántunk 3 napot. 

Május eleje van, Sevillában pedig már tombol a kánikula. Alig szállunk le a repülőről de már érezzük a bőrünkön a rekkenő hőséget. Első utunk egy hűs medence helyett a Real Betis stadionjába vezet. Egyeztettünk egy rövidebb vizitet, mert azt terveztük, hogy újragondoljuk kicsit az itt lévő rendszerünket, mert a stadion egyik oldalának tetején lévő kameráink pozíciója finoman szólva sem a legideálisabb. Szívélyesen fogadnak minket, felkísérnek a kamerákhoz, mi pedig gondosan felmérjük a helyzetet. Az itt lőtt fotók segítségével készítem majd el később a tervet. 

Másnap reggel viszont már a döntő helyszínén robotolunk. Fenn a tetőn különösen ki vagyunk téve a tikkasztó hőségnek. Húzzuk a kábeleket a kamerákhoz és úgy érzem, hogy 10 méterenként innom kell. Iszom is rengeteget, de ki is izzadom szinte azonnal. Az ebédet is itt, a stadion tetején fogyasztjuk el. Készültünk, mert legutóbb, mikor Sevillában jártam, megtanultam egy életre, hogy itt véresen komolyan veszik a sziesztát, így a kora délutáni órákban lehetetlen nyitva lévő éttermet találni. Délután aztán megkezdődik a legnehezebb rész, hiszen ekkor van a legmelegebb. Nagyjából 4 körül végzünk a melóval és sietünk a hűvös hotelszobába, pihenünk kicsit, de estére azért még meglátogatjuk a Plaza de España-t. Ide mindig el kell jönni, ha az ember Sevillában van.

Két héttel később újra a városban. A döntő előtt 5 nappal érkezünk, hogy legyen idő mindenre. Ez nem egy szokványos meccs. Az előkészületek itt jóval hosszabbak. Nagyobb a produkció, több a technika, hosszabbak a kábelek és a munkanapok is. Az első két nap húzós, de onnantól a munkaállomásom a kamion belsejében van, a légkondi pedig maga a megváltás. A meccs előtti napon már összeáll minden, a csapattal pedig vacsorázunk egy kellemeset a belvárosban, ahol a német és a skót drukkerek ekkorra már teljesen uralják a városképet. Ja igen, a Rangers meccsel az Eintracht Frankfurttal. Táncoló, énekelő, kék és fekete-piros mezes emberek mindenhol, ráadásul már senki sem szomjas. 

A döntő napján már napközben is fieszta hangulat van a stadion körül. Az embereket nem igazán zavarja a 40 fok. A kamionunktól pár méterre tömörül a frankfurti szurkolók hada, hangos éneklés, dobolás és petárdázás kíséri őket, na meg jó néhány lovas rendőr. Fél órával a kezdés előtt teszek egy kört a stadionban, hogy magamba szippantsam a hangulatot. Miután visszamegyek a kamionba és elfoglalom a helyem, készen állva a meccsre, egy volt multis kollégám üzenetét látom a mobilomon. Azt írja, hogy az Európa-liga döntőt nézi és lehetséges-e, hogy engem látott a helyszínen. Boss life.

A meccs végig kiegyenlített, egyik csapat sem mer túlzottan letámadni. Rendes játékidőn belül 1-1 az eredmény, majd hosszabbítás és büntetők. Mi, akik dolgozunk itt, ezt az egyet akartuk elkerülni, mert ez + másfél óra munkát jelent. A büntetők alatt a gólvonaltechnika kifogástalanul és hajszálpontosan működik (ahogy mindig), a végén pedig az Eintracht Frankfurt örülhet. A díjátadóra mi is bevonulunk a stadionba, a tűzijáték alatt pedig lepereg előttem az egész szezon. Hogyan jutottam el idáig? Őrület.

A pakolás hosszú és kegyetlen. Hajnali 4 órára esek be a szobámba hullafáradtan. Másnap reggel már a Budapest felé tartó gépen, ahol magyar szót hallok a hátam mögött. Köszönök és érdeklődöm, hogy mi járatban. Nos, a tagok a magyar szervezők különítményével érkeztek "tanulni", ugyanis jövőre a Puskásban lesz a döntő. Ott találkozunk.