A második teljes szezonom végén már projekt menedzserként vártam a nyarat és mivel a telepítések teljes egészében a mi kis projekt csapatunk alá tartoztak, ezért sűrű nyárra lehetett számítani. Pláne úgy, hogy az UEFA inenntől kezdve a BL első selejtező szakaszától igényt tartott a VAR-ra. Ennek fényében már nem egyszerűen a sűrű a jó szó erre, hanem az őrület határa. Kollégám a BL projektet vitte, én pedig az Európa-ligát kaptam, de persze voltak átfedések és próbáltuk egymást kisegíteni, ahol tudtuk. Így indult 2023 nyara és vele párhuzamosan az új szezon.

Magyarország - Litvánia (2-0), Eb selejtező

Jó volt egy könnyed válogatott meccsel berúgni az új szezont. A Puskás nekem már abszolút hazai terep lett és azon kívül, hogy itt mindig monumentális kameratervekkel kell számolni, az égvilágon semmi másért nem aggódtam. A szokásos menetrenden kívül annyi volt itt az extra, hogy be kellett tanítanom egy új kollégát, aki próbálta minden lépésemet figyelni, én pedig természetesen igyekeztem mindent elmagyarázni neki. Így persze lassabban haladtunk, mint tettük volna azt normál esetben, de ez teljesen rendben van. Néha eszembe jutott, milyen volt, amikor én kezdtem ezt az egészet. Bámultam üveges szemekkel a tapasztalt operátorokat és azon gondolkodtam, hogy egy örökkévalóság lesz, mire ezt a sok tudást mind a magamévá teszem. S lám, most kicsit több mint két évvel később itt vagyok és én készítek fel másokat.

A válogatott folytatta jó sorozatát, mi pedig hibátlanul lehoztuk a meccset, aznap éjjel 2-kor pedig már a saját ágyamban feküdtem. A feleségem is ezért szereti a hazai meccseket. Lehet, hogy későn érek haza, de mindig otthon alszom.

Villarreal - Estadi de la Cerámica

A sárga tengeralattjáró ismét visszatért a nemzetközi kupaporondra - az Európa-liga csoportkörébe kvalifikálták magukat. Mivel legutóbbi BL szereplésük óta a stadion kapott egy új tetőszerkezetet, ezért újra kellett látogatni az arénát, hisz a korábban kiépített rendszerünket le kellett bontanunk, most pedig egy teljesen új szerkezetben kellett azt újraálmodni.

Június végén, egy keddi éjszakán landoltam Valenciában, ahová a hotelemet is foglaltam. Villarreal egy kis város Valenciától nagyjából 60 km-re, így jobbnak láttam, ha Valenciában szállok meg, hisz hazarepülni is innen kellett. Másnap reggel már zakatoltam is a vonattal Villarrealba, leszállás után pedig gyalog indultam a stadionba. Már reggel 9-kor hatalmas volt itt a hőség, szóval fel is készítettem magam a legrosszabra. A nagy meleget csak a strandon tudom elviselni, minden más forgatókönyvben utálom, de hét ez van. Ahogy átverekedtem magam a belvároson, hirtelen tűnt fel a rikítóan sárga Estadi de le Carámica. A város mellett működő hatalmas kerámiagyár a csapat fő támogatója, így nem túl meglepő az elnevezés sem. A helyi kontaktom már várt engem, sőt még egy tolmácsot is hozott magával, mivel ő maga nem beszélt túl jól angolul. Hagyták, hogy megvizsgáljam az optikánkat és elégedetten nyugtáztam, hogy az a stadion egyik felében teljesen épp, így legalább ezzel kevesebb lesz a meló.

Ezután neki is láttunk a sétának, hogy kiderítsük hová és hogyan telepítsük a kameráinkat. A stadion nem csak új tetőszerkezetet, hanem ezzel együtt egy szervizjárdát is kapott, ami alaposan megkönnyítette a dolgunkat, ráadásul a kilátás is pazar volt, a tolmácsunk pedig büszkén említette meg, hogy ez a város legmagasabb pontja. A tengert is látni lehetett én pedig ekkor döntöttem el, hogy ha elvégzem a dolgom, akkor keresek egy jó kis strandot délután.

Nagyjából délután 1 lehetett, mire végeztünk mindennel. A vonatállomás felé még bevágtam egy gyroszt, aztán már suhantam is vissza Valenciába, ahol gyors átöltözés után már rohantam is a csodálatos, homokos tengerpartra. A víz tökéletes volt. Se nem túl hideg, se nem túl meleg. Épp az, amire szükségem volt és nagyon elégedett voltam, hogy délutánra nem a városnézést választottam. Másnap a gépem úgyis késő délután indult vissza, gondoltam majd téblábolok előtte. A nagy meleg viszont másnap reggel sem hozta meg a városnéző kedvet, így a hotelből való kicsekkolás után a közeli óceánáriumba vettem az irányt. A belépőt kicsit drágának tartottam, de nem járok ide minden nap, szóval kicsengettem. Hatalmas a komplexum egyébként. 4 óra nem volt elég arra, hogy mindent megnézzek, de itt láttam életemben először delfineket meg lamantinokat, szóval megérte. 

A hazautam sajnos nem ment zökkenőmentesen, ugyanis sokat késett a gépem a csatlakozást pedig lekéstem Párizsban. Hosszú intézkedés után a légitársasággal foglaltattam magamnak jegyet másnap reggelre, plusz egy hotelszobát is a reptér mellett, de mire vízszintesbe tettem magam, már hajnali 3 volt. Végülis viszonylag szerencsésnek is mondhatom magam, hisz ahhoz képest, hogy rengeteget repülök, most először történt velem ilyesmi.

LASK Linz - Raiffeisen Arena

A linzi csapat már szerepelt korábban az Európa-ligában, viszont azóta új stadiont kaptak, így szükséges volt a vizit. Az Európa-liga harmadik selejtező körében csatlakoztak be az osztrákok, tehát abszolút nem volt még biztos, hogy telepíteni fogunk, viszont meg kellett előlegezni a vizitet, hiszen ha várunk a rájátszás végéig, akkor már nem lett volna időnk egy vizitre plusz a telepítésre is, pláne, hogy számos más helyszínnel is számolnunk kellett.

Július elején indultam Linzbe. Egy laza 6 órás vonatút volt az egész, igaz, ehhez hajnali 4-kor már ébrednem kellett. Délben már a városban voltam, a stadion pedig volt olyan kedves, hogy sofőrt küldött értem az állomáshoz. VIP van meg menőzés. A kisebb csapatok egyébként rendkívül segítőkészek és előzékenyek. Nekik kiváltság az, hogy ezen a szinten képviseltethetik magukat. Az is óriási dolog számukra, hogy a stadionjukban kiépülhet a gólvonaltechnika, így valósággal megtisztelve érzik magukat egy-egy hasonló vizit alkalmával. Ezzel ellentétben a nagyobb klubok nyűgként élik meg ezt az egészet és ez meg is látszik olykor, de ez egy másik történet.

A linziek nagyon barátságosak voltak. Konkrétan egy négy fős stábjuk kísérgetett végig a stadionban és még azt is magukra vállalták, hogy a két gólvonal kameránknak építenek egy-egy szerkezetet, amire majd felerősíthetjük őket. Dolgunk végeztével a belvárosba vettem az irányt, hogy vacsorázzak egy jót és megnézzem a főteret, meg a Duna partot. Ha most itt csónakra szállnék, akkor az áramlat hazavinne, gondoltam magamban, másnap reggel viszont inkább a vonatot választottam.

Flora Tallinn - Rakow Czesztochowa (0-3), BL, 1. selejtező szakasz, visszavágó

Ahogy a bevezetőben írtam, már az első selejtezőkörben bevetésre került a VAR a BL-ben, ez pedig ilyen és ehhez hasonló ínyencségeket hozott magával. Én személy szerint még a kevésbé exotikus végét fogtam meg a dolgoknak, hiszen voltak kollégáim, akik a Ferröer szigetekre, vagy épp Kazahsztánba utaztak. Nekem Észtország jutott, ráadásul ugyanaz a stadion, ahol egy évvel ezt megelőzően már csináltam egy Nemzetek Ligája meccset.

A nyár kellős közepén Tallinnban kifejezetten kellemes az idő. A kameraterv a lehető legkisebb - összesen 6 kamera követi a meccset. Úgy gondoltam, hogy ez piskóta lesz - spoiler alert - Az is volt. A meccset annyira kevés érdeklődés övezte, hogy a TV kamiont és mikent el sem kerítettek, konkrétan ott voltunk a nyilvános parkolóban. Meccs előtt fél órával az arra sétálók be-be kandikáltak a furgonba és kérdezgettek, hogy milyen rendezvény lesz. Nem egy nagy focinemzet az észt, szóval nem kéne meglepődnöm, mégis fura volt, hogy jobban hasonlított az egész egy délutáni matinére, mintsem egy BL selejtezőre. 

A helyi klub projekt menedzsere legalább lelkes volt, sőt optimista is. Az odavágón idegenben csak 1-0-ra kaptak ki, így arra számított, hogy szoros lesz a meccs és abszolút van esélyük. Hát, nem jött be. Akkora volt a különbség a két csapat között, hogy a 3-0-ás vereség tulajdonképpen hízelgő volt a hazaiakra nézve. Barátunkat végül nem is vágta mellbe a dolog. 

Gyenge színvonalú meccs és érdeklődés teljes hiánya, mégis van valamiféle perverz bája ezeknek a bevetéseknek is. Elvégre mikor máskor tudnál beszélgetni a Flora Tallinn menedzserével az élet nagy dolgairól? Mikor tudsz észt sört kortyolgatni egy közékori észt étterem szabadtéri teraszán a kellemes nyári 26 fokban?

Zorya - Lublin Arena

Az ukrán Zorya csapata a LASK Linzhez hasonlóan a harmadik selejtezőkörben kezdte az Európa-ligát, így a vizitet számukra is megelőlegeztük. A háború miatt az ukrán csapatok nem játszhatnak a saját stadionjaikban, ami érthető. A Zorya a lengyelországi Lublinban talált ideiglenes otthonra és ide vezetett az én következő utam is alig egy héttel az észt túra után.

Varsóban landolás után még összefutottam egy kint élő barátommal, majd délután már száguldottam is a Flixbusszal Lublinba, ami kb. 2 órás út a fővárosból. Mivel a buszállomás nagyon közel van a belvároshoz, ezért szándékosan útbaejtettem a hotel felé menet és nem bántam meg, mert Lublin óvárosa nagyon hangulatos és magával ragadó. Estére ráadásul az egész pezseg, tele van élettel, az ember pedig csak ül ott egy sörrel és figyeli a kavalkádot. 

Másnap reggel Kamil nevű kontaktom várt a stadionban és segítőkészen körbevezetett. Ő is nagyon lelkes volt a gólvonaltechnológia miatt, de úgy láttam kicsit elszomorodott, amikor mondtam neki, hogy csak abban az esetben telepítjük, ha a Zorya bejut a csoportkörbe. A Konferencia Ligában nincs gólvonaltechnológia, Kamil pedig úgy tippelt, hogy maximum odáig tud eljutni az ukrán csapat. Végül neki lett igaza, de sebaj. A vizit megvolt, ha pedig a jövőben úgy hozza az élet, hogy szerveznek it EL vagy BL meccseket, már kezünkben a terv. Ja, és láthattam Lublint, ami egy pozitív csalódás volt.

Olimpija Ljubljana - Stadion Stozice és Slovan Bratislava - Národny Futbalovy Stadion

Amint vége a BL második selejtező szakaszának és kiderül, hogy melyik csapatok folytathatják a harmadikban, nekünk onnantól válik a legsűrűbbé a program. Egy hetünk van lebonyolítani az összes olyan csapatnál a vizitet, ahol korábban nem jártunk még, hiszen a rá következő héten már telepíteni kell, aztán meg indul is a rájátszás. Erőltetett menet van és sok munka, ráadásul egyáltalán nem mindegy, hogy milyen csapatok jutnak el eddig a szakaszig. Ilyenkor mindig feszélyezetten figyeljük a meccseket és szorítunk azoknak a csapatoknak, ahol csak kevés, vagy éppen semmi dolgunk nincs.

Ebben az évben ez most nem jött be, mert a lehető legnehezebben alakultak a dolgok. 6 site vizitet kellett csinálnunk egy hét alatt. Az egyik kollégám utazott Lengyelországba (Rakow), onnan pedig Isztambulba (Galatasaray), a másik Norvégiába (Molde), onnan pedig a Ferröer szigetekre (Klaksvik), én pedig nyakamba vettem Szlovéniát és Szlovákiát. A lehető leghatékonyabban szerettem volna véghezvinni a két vizitet és mivel sem a repülő, sem a vonat, vagy busz csatlakozások nem jöttek ki jól, ezért kocsival vágtam neki az útnak.

Szerda hajnalban indultam Ljubljanába, hogy délután 1-re már a stadionban lehessek és eddigi legrosszabb vizitemet megkezdhessem. A tag akivel egyeztettem, konkrétan csak arról értesítette a kollégáit, hogy jövök, de arról, hogy mire van szükségem, már nem. Így történhetett meg, hogy egy csomó helyre, például egyes kameraplatformokra fel sem tudtam menni, mert nem volt senkinek kulcsa, ráadásul az egyetlen fickó, aki képben volt mindennel a stadion kapcsán, közölte, hogy neki 1 órán belül lejár a munkaideje. Miután ő lelépett, magamra maradtam, de próbáltam a lehető legtöbbet kihozni a dologból és a legalaposabban dokumentálni a helyszíneket.

Estére totál fáradtan bár, de szántam egy kis időt arra, hogy megnézzem a belvárost. Jól fel is idegesítettem magam az elején a taxis miatt, aki le akart húzni egy csomó pénzzel. Kár az egészért, mert Ljubljana egy szép város és nekem mégis ezek a negatív élmények maradnak belőle meg. 

Csütörtök reggel már indultam is Ausztrián át Pozsonyba, ahol szerencsére egy sokkal rendesebb brigád fogadott. Fiatal IT-s srácokkal jártam körbe a stadiont, akik végig nagyon kedvesek és érdeklődőek voltak, ráadásul kiderült, hogy az egyikükkel közös ismerősünk is van (10 éve éltem és dolgoztam Pozsonyban). Dolgom végeztével ismét autóba ültem, három óra vezetés után pedig, nagyjából este 8-ra hazaértem, hogy aztán pénteken belevethessem magamat a tervezésbe. 

Itt kezdődött el a telepítéseink intenzív szakasza, melyeket otthonról vezényeltem le. Ez az időszak egészen szeptember végéig tartott, akkor fejeződött be az utolsó két telepítés is az Európa-ligára (Aris Limassol és BK Hacken).