Ez lesz az utolsó úgynevezett gigaposzt, ahol több esemény összefoglalóját tömörítem egybe, ugyanis ennek végeztével már megérkezünk az időben odáig, amikor elkezdtem írni a blogot. Magyarán szólva véget ér a múltidézés és a jelen írja tovább majd a történetet eseményről eseményre. Az utolsó gigaposztban átszáguldunk a tavalyi őszön, amikor a BL-ben és az El-ben az utolsó csoporkört bonyolították le. Az új nemzetközi kupaszezon már egy teljesen más formátumban fog visszaköszönni, így ez a poszt több tekintetben is egyfajta búcsú a múlttól.

Sparta Prague - Aris Limassol (3-2), Európa-liga csoportkör

Örültem, hogy a prágaiakat kaptam meg az egyik csapatomnak őszre, mert nincs messze, így nem megy el túl sok idő az utazással. Igaz, az első meccsre két nappal hamarább érkeztem a szokásosnál, mert le kellett tudnunk a FIT tesztet. Két kollégám még nálam is korábban érkezett, ők telepítették a kamerákat, de egész szépen haladtak, így mire én megérkeztem, már csak be kellett őket állítani, hogy mind olyan szögben nézzen a kapukra, ami a legideálisabb. Természetesen a tesztek rendben lementek, én pedig aznap este még egy Blink 182 koncertre is eljutottam, ami gyerekkori álmom volt.

A prágai Epet Arena egy végtelenül egyszerű struktúra. Minden könnyen és gyorsan megközelíthető, ezért munka szempontjából abszolút kényelmes, ráadásul annyira közel parkolunk a pályához, hogy unalmasabb perceinkben akár ki is állhatunk meccset nézni a tribünre. Szoros volt a meccs, de az összkép alapján egy sokkal nagyobb arányú prágai győzelem lett volna reálisabb. Ilyen a foci. 

A trip végén volt még egy kis kakaskodás, mert az archiválás és a rengeteg feltöltés olyan sokáig tartott, hogy már csak mi maradtunk a helyszínen. A tag, aki a generátort biztosította, hajnali fél kettőkor megunta a műsort és odajött hozzánk lamentálni, hogy meddig szándékozunk még feltartani őt. Mikor elmagyaráztuk neki a helyzetet, morogva visszavonult, de cseh nyelven elküldött minket melegebb éghajlatra. Azzal persze nem számolt, hogy én és egy kollégám felvidéki magyarok lévén érteni fogjuk őt. Miután szlovákul utánaszóltunk kikérve magunknak a hangnemet, meglepődött és sűrűn kérte a bocsánatokat. Onnantól kezdve nem volt több probléma a sokáig maradással.

BK Hacken - Qarabag (0-1), Európa-liga csoportkör

Egy évnek előtte egy full skandináv beosztást kaptam, ebben a szezonban csak az egyik csapatom képviselte ezt a térséget. Pár héttel ezelőtt már megjártam Göteborgot és abszolváltam itt a site vizitet, szóval ismerős volt a terep. A BK Hacken Göteborg második számú csapata, amely nagy meglepetésre behúzta a svéd bajnoki címet, így a BL selejtezőkön indulhatott, onnan csurgott vissza az El slejetezőbe, ahol viszonylag könnyű ellenfeleket kapott, így története során először kvalifikálta magát a csoportkörbe. Saját stadionjuk túl kicsi, így végül kénytelenek voltak a városi stadiont használni a meccseikhez. Az Ullevi 1958-ban épült, azóta pedig nem is újították fel még egyszer sem, tehát elég öreg szerkezet, viszont könnyű volt  a telepítés, mert a tető végig járható, így nem okozott problémát helyet találni a kameráinknak. 

Az október elejei meccsre már úgy érkeztem, hogy a rendszer készen telepítve fogadott, nekünk már csak a FIT tesztet kellett abszolválni. Amint ez megvolt, bele is vetettem magam a VAR munkálataiba. Mivel ezt a stadiont még sosem használtuk korábban UEFA által szervezett meccsekhez, ezért nem volt készen a les-modell sem. Ehhez fel kellett mennem a tetőre, hogy lőhessek több képet a pálya minden oldaláról, amiket aztán feltöltöttem egy szoftverbe és miután lekértük a pálya dimenzióinak pontos adatait, meg is tudtuk kreálni a modellt. Ez ahhoz kell, hogy a lesvonalakat meg tudjuk húzni a kamerafelvételeken.

Általában döcögősen szoktak menni a dolgok az olyan stadionokban, ahol az első meccset visszük a telepítés után, de itt abszolút gördülékenyen ment minden. Magáról a meccsről annyit, hogy a BK Hacken látványosan nem ér még fel az európai elit harmadvonalához sem, ugyanis hazai pályán végig alárendelt szerepben kergették a labdát egy Qarabag ellen. Néző sem volt túl sok. A 43 ezres stadion kb. 20 százaléka telt meg. Egy helyi figurától tudom, hogy Göteborgban szinte mindenki az IFK csapatának szurkol, így ez annyira nem meglepő, mégis fura volt látni ezt a csekély érdeklődést, elvégre mégis egy Európa-liga csoportkörről beszélünk.

Sparta Prague - Rangers (0-0), Európa-liga csoportkör

Fura dolog repülővel Prágába menni. Az egész repülés kb. 45 percig tart és maga a repülő még szerintem el sem éri az ideális magasságot, de már a landolásra készül. A könyvemből is alig tudok olvasni. Amikor még Pesten laktam, konkrétan tovább tartott bejárni a munkahelyemre a villamossal. A lényeg, hogy ha az ember repülővel megy Prágába, olyan érzése van, mintha egy szomszéd városba ugrott volna át.

Ezúttal a Rangers érkezett ellenfélnek és ez meglátszott a belváros turistaösszetételén is. A skót drukkerek egészen megszállottak és mindenhová nagy számban követik a csapatukat. Ők és a jó cseh sör egy komoly kis elegyet tudnak ám alkotni, meccs előtt egy élmény volt hallgatni a szurkolótáborukat.

A Sparta egy picivel jobbnak tűnt, de egy viszonylag unalmas gól nélküli döntetlen lett a vége. A meccs kapott egy szomorúbb atmoszférát is, mert a kollégámnak - akivel már sok bevetésen vagyunk túl együtt - ez volt az utolsó meccse a cégnél. A sors fintora, hogy skót a srác és a Rangers-t is szereti. Pakolás előtt azzal viccelődött, hogy mekkora búcsú lenne a részéről, ha megindulna a furgonnal úgy, hogy még minden kábel be van kötve. Örülök, hogy csak elméleti síkon maradt meg az ötlet.

Mánsap csak késő délután indult a gépünk Pestre, így volt időnk kicsit lődörögni a belvárosban, bár az esős időjárás nem igazán hozott hangulatba minket. Viszont legalább most életemben először átsétálhattam a Károly hidon. Valahogy ez idáig kimaradt a prágai útjaim során.

BK Hacken - Molde (1-3), Európa-liga csoportkör

A skandináv csoportrangadóra úgy került sor, hogy a Molde az előző meccsen 5-1-re lesimázta a svédeket, így a hazaiak nagyjából az esélytelenek nyugalmával készülhettek. Megfázva érkeztem Svédországba és gyanítom - bár nem mértem - hogy lázas is lehettem. A folyamatos esős, hideg, taknyos idő pedig rátett az egészre egy nagy lapáttal.

A technika ördöge aztán megforgatta bennem a kést, mivel meccs előtt nagyjából fél órával feladta a harcot az egyik számítógépünk. Kezdésig minden feedet és szoftvert át kellett pakolnom különböző PC-kre, hogy full setup-ban tudjunk működni. Ez elég stresszes volt, főleg úgy, hogy a bírók már bent ültek, de sikerült megugrani a feladatot. Meccs közben aztán egy másik PC is rendetlenkedni kezdett, így megint sakkoznom kellett a feedekkel. A végső sípszóig kihúztuk valahogy, de egyetértettünk abban, hogy új PC-kre lesz szükségünk a következő itteni meccsre. Annyi mindennel volt dolgom, hogy alig láttam valamit abból, ami a pályán történt, viszont azzal, hogy a BK Hacken itt is simán kikapott, bizonyossá vált, hogy nem fognak továbbjutni a csoportkörből.

Szlovákia - Izland (4-2), Eb selejtező

Jött a válogatott szünet, s vele együtt az Eb selejtezők utolsó csoportküzdelmei. Nem volt ellenemre a szlovákiai meccs, hiszen Pozsony nagyon közel van, plusz a nyelvet is beszélem, ami itt előnyömre tud válni. A kollégák vitték a furgont Pestről, én pedig mentem utánuk vonattal. Szerda késő délután még mókoltunk ezt-azt, miután odaértünk, majd beültünk vacsorázni egy tradicionális szlovák étterembe. Nem, nem juhtúrós galuskát ettem, de a külföldről érkezett kollégáknak beajánlottam, mert ami Magyarországnak a gulyás, az Szlovákiában a bryndzové halušky.

Másnap összehoztuk minden idők leggyorsabb munkanapját, ami a meccs előtti napokat illeti. Konkrétan délután 4-re készen voltunk mindennel, ami számomra rekord és szerintem jó ideig nem is fogom megdönteni. Este volt időm arra, hogy találkozzak egy régi ismerősömmel azokból az időkből, amikor még Pozsonyban laktam. Nagyjából 5 éve nem láttuk egymást, szóval volt miről mesélni oda-vissza.

A meccsnap lazán telt, mivel minden pöccre működött. Volt időm járni a stadiont, bámészkodni, na meg szóba elegyedni különböző emberekkel. Ekkor történt az is, hogy mentem a pálya szélén és meghallottam, ahogy két meccset biztosító TEK-es magyarul beszélget. Csatlakoztam is hozzájuk és megtudtam, hogy a Slovan és a válogatott meccseit a dunaszerdahelyi TEK-esek biztosítják, akik mind magyarok. Erre azért rácsodálkoztam. 

A Bulgária-Magyarország sorsdöntő meccs közvetlenül a Slovák-Izland előtt kezdődött, így mobilon tudtuk figyelni az egészet, egyben azt is, ahogy az utolsó utáni percben kiegyenlítettünk és kvalifikáltuk magunkat az Eb-re. Hárman voltunk magyarok a csapatból, szóval az egyenlítő gólnál volt azért hangunk. Oda is jöttek a helyi TV-sek, hogy milyen meccset nézünk, aminek ennyire örülünk. Nem tagadtuk, büszkén mondtuk, hogy a magyarokat és épp most jutottunk ki az Eb-re. Felhúzták a szemöldöküket, majd odébálltak, de nem volt semmiféle odaszólás, vagy attrocitás. Élek viszont a gyanúperrel, hogy ez 10-15 évvel ezelőtt máshogy alakult volna.

A szlovákok bajszát igencsak húzogatták a vikingek, de végül győzedelmeskedni tudtak, és követtek minket az Eb főtáblájára. Önfeledt ünneplésbe kezdtek a helyiek és miközben pakoltunk, egy hagyományőrző egyesület húzta a nótát, a köréjük szerveződött nép pedig torka szakadtából ontotta a szláv mulatóst. Talpalávaló a meló alá. Így kell ezt.

Magyarország - Montenegró (3-1), Eb selejtező

A csapat többi tagja Pozsonyból Olomouc-ba vonatozott, mert ott várta őket egy furgon és a következő selejtező meccs, én viszont Pozsonyból egyenesen a Puskásba vezettem a furgont, ahol aztán egy másik csapattal vágtunk neki a munkálatoknak. Mivel a válogatottunk az ezt megelőző meccsen már kijutott az Eb-re, így tulajdonképpen egy tét nélküli barátságos meccsé redukálódott az utolsó menet. Ennek kifejezetten örültem, mert ha egy olyan meccsen dolgozunk, aminek sok múlik az eredményén, az számunkra is sokkal nagyobb nyomás. A hibák egyébként sem opciók, hát még ilyen esetekben.

Felszabadult hangulatban kezdtük meg hát az előkészületeket, ráadásul éjszaka már otthon lehettem a családommal. A Puskásban egy kollégámat tanítottam be, aki meglepően ügyes volt, szóval én egy picit árnyékba is vonultam és onnan figyeltem, hogyan boldogul. Itt-ott persze elő kellett jönnöm, hogy segítkezzek, de abszolút minimális szinten volt igénye arra, hogy beavatkozzak. Igazság szerint ez így jól is jött, mert nagyon fárasztó két meccset lehúzni egymás után úgy, hogy helyszínt is vált az ember.

A magyar csapat egy felejthetetlen Szoboszlai fordítással, meg a végén egy Nagy Ádám slusszpoénnal hozta a meccset, mi pedig ott ünnepelhettünk a pálya mellett, ami egy remek élmény volt.

BK Hacken - Bazer Leverkusen (0-2), Európa-liga csoportkör

Életem egyik legnehezebb bevetése előtt álltam, de már kiutazás előtt tudtam ezt, így fel tudtam mindenre készülni. Legalábbis majdnem mindenre. Egy hatalmas bőröndben cipeltem magammal a két PC-t, amikkel helyettesítenem kellett azokat, amelyek az előző alkalommal belengették a fehér zászlót. Egy nappal előbb érkeztem, mint a csapat többi tagja, hogy el tudjam végezni a plusz munkát, hiszen a PC-ken kívül még volt egy-két javítást igénylő dolog. 

Ott északon ezidő tájt (Nov. 30) már egész kellemetlen mínuszok röpködnek. Landolásomkor éjszaka -17 fok volt, ami szinten maradt másnap reggelre is, mikor útnak indultam a stadionhoz. A két furgonunk (1x VAR, 1x gólvonaltechnológia) ott várakozott a stadion mellett, hiszen engedélyt kaptunk arra, hogy a csoportmeccsek ideje alatt itt állomásoztassuk őket. Átvettem a kulcsokat a recepción, aztán indultam volna, hogy leparkoljam őket meccspozícióba, csakhogy nem indult egyik sem. 3 hete álltak a farkasordító hidegben és teljesen lemerült mindkét furgon akksija. Nagy nehezen sikerült egy akksi töltőt szereznem a stadion karbantartóitól és nagyjából 2 óra elteltével fel tudtam tölteni mindkét kocsit, viszont ezzel jelentős időt vesztettem, plusz a végtagjaim is elfagytak.

Az ebéd adott némi energiát a folytatáshoz, telepítettem a PC-ket, megjavítottam, amit meg kellett javítani és bekötöttem a másik furgont is, ekkora viszont már sűrűn hullott a hó. Az időjárás istene nem akarta, hogy csak egy kicsikét is komfortosan érezzem magam.

Másnap reggelre a csapat többi tagja is megérkezett én pedig büszke voltam magamra, hogy pöpec állapotba hoztam ezt a két furgont, ami 24 órával ezelőtt még nyögni sem tudott. Innentől kezdve már olajozottan mentek a dolgok, ha az időjárást nem nézzük. Egészen különleges élmény 30 centis hóban meccs setupot csinálni. Kötöd össze a pálya melletti monitort, miközben azt nézed, hogy a pályát magát teljesen birtokba vette a hó, a pályamunkások pedig szélmalomharcot vívnak azzal, hogy eltakarítsák. Miután végigérnek, kezdhetik elölről, mert 1 óra alatt ismét leesik vagy 20 centi. 

A jétékosok kijönnek melegíteni az embertelen hidegben, te pedig sajnálod őket, hogy focizniuk kell, de aztán meggondolod magad, mivel rájössz, hogy ennyi pénzért te az Antarktiszon is fociznál. A Bayer Leverkusen a tartalékcsapatával is lesimázza a hazaiakat, mi pedig sietve összerámolunk, hogy minél többet tudjunk pihenni, mert számunkra még nincs itt a vége. 

Reggelre az volt a terv, hogy leszedjük az összes GLT (14 db) kameránkat, de miután felmentünk a tetőre úgy döntöttünk, hogy itt hagyjuk a rendszert, mert balesetveszélyes volt a terep a rengeteg hó miatt. Mivel a két furgon ezzel a meccsel befejezte szolgálatait Göteborgban, ezért haza kellett őket hozni a Pest melletti telephelyre, szóval kollégámmal beültünk a furgonok volánjai mögé és megkezdődött a 2000 km-es, 3 napos hazaút.

Első körben a dán-német határig vezettünk le hatalmas hóesésben, hol jobb, hol kevésbé optimális útviszonyok mellett. Egy kiadós alvás után aztán egészen Prágáig mentünk, és talán bírtuk volna tovább is, ha a berlini dugóban nem vesztünk el 2 órát. A vezetés harmadik napján késő délután tettük le a furgonokat a telephelyen, este 7 körül pedig már otthon voltam a családommal. 

Így visszatekintve is fárasztó még csak belegondolni is 2023 utolsó missziójába, mégis eltölti az embert egyfajta sikerélmény és büszkeség, a "lám, ezt is megcsináltam" bizsergető érzése.