Az osztrák Bundesliga egy olyan terep, ahol az utóbbi 10-15 évben nem igazán termett babér más csapatoknak a Red Bull Salzburgon kívül. Persze ismerve a Salzburg anyagi lehetőségeit, ez annyira nem is meglepő. Idén viszont a Sturm Graz ért oda a tabella tetejére és megtörte a a Salzburg egyeduralmát. A Sturm Graz története során mindössze negyedik alkalommal ünnepelhetett bajnoki címet, utoljára 2011-ben sikerült nekik ez a bravúr. Ez azt is jelenti, hogy a Sturm ott van jövőre a BL főtábláján, nekem pedig ez egy stadionlátogatást jelentett a múlt héten.
A Sturm Graz otthona a Merkur Arena a maga 16 ezres befogadóképességével. Ezidáig rendszeres Európa liga résztvevő volt a Sturm és az összes hazai meccsét itt is játszotta, A BL-ben viszont nem használhatják majd ezt a stadiont, mivel az UEFA túl kicsinek ítélte meg a területet (OB, avagy Outside Broadcast Area), ahol a TV-sek és a közvetítésekben közrejátszó egyéb társaságok állomásoznak a meccsek alatt. A klubnak tehát keresnie kellett - lehetőleg a közelben - egy olyan stadiont, ahol lejátszhatják a hazai BL meccseiket és az UEFA is rámondja az áment. A helyszín végül a klagenfurti Wörthersee Stadion lett.
Logikus választás, hiszen a Graz-Klagenfurt távolság nagyjából 140km, így a helyi szurkolóknak abszolút vállalható, ráadásul jelenleg ez a harmadik legnagyobb stadion az országban 30 ezer férőhellyel. 4 évvel ezelőtt a cégünk már telepítette itt a gólvonaltechnológiát, mert a Wolfsberger is itt játszotta az Európa liga meccseiet annó, viszont a BL-ben a félautomata lesjelző rendszer is követelmény, így ezt érkeztem most feltérképezni.
Klagenfurtba tömegközlekedéssel eljutni elég körülményes, de repülni sem túl egyszerű, ezért úgy döntöttem, hogy kocsival megyek. Kora reggel indultam és nagyjából 6 és fél órás vezetés után érkeztem meg a városba, ahol egy gyors ebéd után délután 2-kor már vártak a kontaktjaim.
Azt gondolná az ember, hogy Ausztriának ezen részén kicsit hűvösebb lehet, mint nálunk, de nem. A vizit kezdetekor 36 fok volt, szóval mondanom sem kell, hogy nem volt túl kellemes fel-le járkálni a stadionban. Ilyen melegben tulajdonképpen semmit sem kellemes csinálni a strandoláson kívül, de mindig arra gondolok, hogy az ácsoknak a tetőkön pl. sokkal rosszabb, aztán rögtön át is értékelem a helyzetemet.
Abból a szempontból egyszerű dolgom volt, hogy a stadion szerkezetéből adódóan az összes kamerának helyet találtam ugyanazon a szinten, ráadásul a korábban telepített gólvonaltechnológia elegendő optikával szolgál ahhoz, hogy ne kelljen újabb kábeleket telpítenünk az OB és a stadion felső szintjei között.
Nagyjából két óra elteltével és 3 liter víz elfogyasztása után meg is voltam mindennel, megköszöntem a helyieknek a segítséget és a stadiontól kb. 5 percre lévő Wörthersee tóhoz vettem az irányt. Fürdőruhát sajnos nem hoztam magammal, így nem mártóztam meg a vizében, de volt olyan pillanat, amikor átfutott az agyamon, hogy belegázolok így, ahogy vagyok. 36 fokban a tó hűs és kristálytiszta vize minimum csalogató.
Klagenfurt egyébként tipikusan egy olyan város, ahol el tudnám képzelni az életemet a családommal. Szép tiszta utcák, kedves emberek, csodálatos környezet hegyekkel és egy szép tóval - szerintem nem én vagyok az egyetlen, aki így van vele. Maga a város nem egy turistaparadicsom, nem kell tolongani a belvárosban, nincsenek akkora látnivalók sem, amikre ösztönösen kattan a fényképezőgép. Egy igazi élhető osztrák kisváros egy karnyújtásnyira az Alpoktól.
Este még megvacsoráztam egy hangulatos belvárosi söröző étteremben, aztán egyből a hotelbe indultam. Eljátszottam a gondolttal, hogy az esti angol - román meccset a főtéri nagykivetítőn nézem meg, de végül a hőség miatt lemondtam erről, pedig biztos hangulatosabb lett volna, mint ugyanez egyedül a hotelszobából. Ez van, most erre sajnos nem volt energiám és életerőm.
Másnap reggel 8 óra körül indultam és délután 4-kor már otthon is voltam kis családom körében. Az idei első vizit pipa!
