Nem épp a legizgalmasabb párosításra választottak ki a második fordulóban, de ilyenkor mindig annak kell örülni, hogy a kisebb felhajtás kevesebb kamerával és jóval kevesebb stresszel is jár. A háborús helyzet miatt a Maccabi természetesen nem játszhatja hazai meccseit Izrael területén, így találniuk kellett egy stadiont semleges területen, amit majd használhatnak a csoportmeccsek alatt. Ez a stadion végül a Partizan Stadion lett Belgrádban, így nagy utat sem kellett megtennem.
A Maccabi részéről egyébként nem ment könnyen a folyamat. Én már 3 héttel a meccs előtt megkaptam a beosztásom, de a stadion még mindig nem volt lezsírozva. Sokáig úgy tűnt, hogy Magyarországon találnak maguknak helyet, és egy vidéki stadion lesz a befutó, mivel az UEFA-nál szempont, hogy ha lehet, el kell kerülni az olyan helyzeteket, hogy ugyanabban a városban, ugyanazon a napon legyen 2 meccs. Én nagyon adtam volna, ha maradhatok az országban, de a Maccabinak végül nem sikerült megegyeznie egyetlen hazai stadionnal sem, aztán végül, 2 héttel a meccs előtt vált biztossá, hogy a Partizan Belgrade stadionja lesz a helyszín.
A srácok a gólvonaltechnikával már kimentek előttem 3 nappal. Vitték a kamerákat, lecserélték az öreg kábeleket (5 éve nem használtuk a rendszert a stadionban) és letolták a FIT tesztet is. Én kedden reggel indultam a furgonnal Budapestről és azt hittem, hogy max. 5 óra alatt lezavarom az utat, de a határon másfél órát vesztettem, a belgrádi dugóban pedig további másfelet, így egy 8 órás trip lett a vége. Pedig aznap még körbe akartam fényképezni a pályát, mert ezek a fotók fontosak a lesmodell felépítéséhez, de a sötétben erre már nem volt esélyem.
Reggel a meló késve indult el, mert a stadion mellett nem volt elég csatlakozó ahhoz, hogy a mi furgonjaink, a TV-sek, meg a grafikusok is kapjanak áramot. Emelett úgy látszik elsiklottak a szervezők, mikor konfirmálták a stadiont. Sebaj, jött pár derék helyi villanyszerelő és telepítettek nekünk egy csatlakozót. A várakozás közben volt idő körbejárni a stadiont. Hát, nem mai darab. Egy igazi szocreál betontömb. Kívül mindenfelé a helyi keménymag graffity-jei jelzik az idelátogató vendégszurkolónak, hogy ez bizony nem egy kellemes, családbarát környezet, ha meccs van. Partizan szurkolók most viszont nem lesznek, de ami azt illeti, Maccabi és Midtjylland szurkolók sem túl sokan.
Döcögős a meccs előtti nap. A késés nem segített, de a Bulgáriából érkezett tévések sincsenek teljesen a helyzet magaslatán. Legtöbbjük ráadásul nem beszél túl jól angolul, szóval nem könnyű velük dolgozni. Délután kiderül, hogy a stadion nem tudja biztosítani azt, hogy kikerüljenek a nagykivetítőre a VAR üzeneteink. Állításuk szerint nem tudtak róla, hogy a kivetítőre való csatlakozás követelmény. Pedig az, de ezt a meccset nem velünk kell lejátszaniuk, hanem az UEFA-val.
Az ebéd egy jóféle pljeskavica. A hússal nem spórolnak benne, nagyon helyesen teszik. Kell az energia, mert a munka nagy része délután zajlik. Nyomjuk is egészen este hétig. Lenne még mit csinálni, de "holnap is van nap" jeligével lehúzzuk a rolót.
A Közel-Keleten eszkalálódik a háborús helyzet. Irán rakétákkal támadja Izraelt, a Maccabi Tel Aviv pedig ennek tudatában lép pályára. Őszintén szólva én a meccs előtt pár nappal azt hittem, hogy le lesz fújva az egész, de úgy látszik, hogy ahhoz még ennél is több kéne. A Maccabi Tel Aviv a klubtulaj magángépével repült Belgrádba és le fogja játszani a meccset. Előző nap és a meccsnap reggelén még nincs nagy felhajtás, de délután már lezárják a stadion közvetlen környékét és megjelennek a katonák. Izraeli öltönyösök vonulnak végig és héber felirattal ellátott karkötőket adnak mindenkire, aki a meccsen dolgozik.
Szurkolók is jönnek, de tényleg nem sokan. A bemelegítések alatt kimegyek a pálya szélére körülnézni, de olyannak hat az egész, mintha egy megyei bajnoki meccsen lennék. A Maccabi szurkolók nagyjából ötvenen lehetnek, de a vendégszektorban sincsenek többen. Elfoglaljuk helyünket a furgonban, a gólvonalas kollégám pedig biztos benne, hogy a Maccabi győz, mert egy héttel ezelőtt lefocizták idegenben a Bragát (így is kikaptak a végén). A meccs ehhez képest nem így alakul, hiszen a dánok végig magabiztosan a kezükben tartják a meccset, és behúzzák 0-2-re. A Maccabi így is nagy tapsot kap, de ez a taps most nem az eredménynek szól.
Elkezdjük a pakolást. Korai meccs volt, így már éjfél előtt a hotelben leszünk és ennek mindig örülünk. Az eső már szemerkél, mire befejezzük az egészet. Kalkuláltunk még egy sörözéssel is, de a szerb kollégák másnap repülnek Dominikára telepíteni, mivel a FIFA U-17-es női Vb-t rendez, így ők inkább pihennének. Lassan szinte már az összes lehetséges kiiírásban igényt tartanak a technikára. Ha így haladunk, akkor jövőre az ovisok VB-jén telepítjük majd az automata lesrendszert Tahitin.
